Barnabás az Éjjellátó bölcs bagoly története

A Suttogó Erdő legöregebb tölgyfájának odvát nem volt nehéz megtalálni: míg az erdő többi része mélyen aludt, onnan mindig halk sercegés, papírzizegés és egy pici, aranyos fény szűrődött ki.

Itt élt Barnabás, a hatalmas borostyánszín szemű bagoly, akit az erdőlakók csak Éjjellátó Bölcsnek hívtak.

Barnabás nem a korától volt bölcs, hanem a kíváncsiságától. Míg a többi madár nappal csivipelt és éjszaka aludt, ő épp fordítva élt. Amikor leszállt az este, kiterítette régi csillagtérképeit, és azt kutatta, hová tűnik a napfény, amikor elalszik a világ. Szemei olyan különlegesek voltak, hogy a legsötétebb bokor alján is meglátta a fűszálon pihenő harmatcseppet.

Egy szeles őszi éjszakán azonban valami szokatlan történt. A Hold elé vastag, lila felhők kúsztak, és még a csillagok is elbújtak. Barnabás épp a lombkorona legfelső ágán kémlelte a sötétséget, amikor halk pityergést hallott a föld felől. Kiterjesztette puha, hangtalan szárnyait, és lesuhant. A tisztás szélén egy pici őzgida gubbasztott remegve egy páfrány tövében.

– Elveszítettem az anyukámat… – hüppögte a gida. – És ez a sötétség olyan hideg, minden bokor úgy néz ki benne, mintha egy morcos óriás nyújtózkodna felém.Barnabás kedvesen megbillentette a fejét, és közelebb lépett puha karmaival.

– Nézz a szemembe, kicsi pára – mondta mély, meleg, megnyugtató hangon. – Mit látsz benne?A gida felnézett, és a bagoly kerek, borostyánsárga szemében megpillantotta a saját pici tükörképét, amit egy lágy, belső fény világított meg.

– Fényt látok… mintha egy apró lámpás égne benned – suttogta az őzike.

– Pontosan – bólintott Barnabás. – A sötétség nem félelmetes, csak egy nagy, puha takaró, amire a természetnek szüksége van a pihenéshez. Az árnyékok pedig nem szörnyek, csupán a nappali fák és levelek álruhái. Gyere, én látom az utat, és kölcsönadom neked a fényemet!

Barnabás a gida előtt lépkedett, majd finoman a levegőbe emelkedett. Szemeiből olyan biztonságot árasztó, meleg ragyogás vetült a mohás ösvényre, amely elűzött minden ijesztő árnyat. Amerre haladtak, a sötét, fenyegető alakok visszaváltoztak barátságos galagonyabokrokká és csendes fenyőkké.

Pár perc múlva az aggódó anyaszarvas már boldogan bújt össze a kicsinyével a patakparton.

Miután elbúcsúzott tőlük, Barnabás felrepült a sziklaszirtre, ahonnan az egész völgyet be lehetett látni. A távolban apró emberi házak teteje csillogott. Eszébe jutott, hogy nemcsak a kis őzgida félhet a sötétben, hanem a puha ágyakban alvó gyerekek is, akiknek a szobájában néha félelmetes árnyékot vet a szekrényajtó vagy a fogasra akasztott kabát.„Nekik is szükségük van egy őrre” – gondolta a bölcs bagoly.

Meglátogatta a Csillagpajzsot, az éjjeli égbolt mesterét, és így szólt hozzá:

– Kérlek adj nekem olyan erőt, amivel egyszerre lehetek ott mindenhol, ahol egy gyermek fél elaludni! Hadd legyek az ő lámpásuk, amely megszelídíti az éjszakát!

Csillagpajzs mosolygott, és meleg, aranyló fényszálakból finom másolatokat készített Barnabásról:

Lehunyt szemű, békés madárkákat, amelyek belsejében a bagoly szemêből áradó éjjellátó bölcsessége és szelíd nyugalma lakik.

Azóta Barnabás, az Éjjellátó Bölcs ott ül a gyerekszobák éjjeliszekrényén.

Amikor kattan a kapcsoló, kinyitja meleg, lágy fényű szemeit, és finom ragyogással vonja be a falakat. Elkergeti a rossz álmokat, a sarokban lapuló árnyékokat kedves formákká simítja, és halkan őrzi a békés szuszogást egészen addig, amíg a reggeli napfény be nem kukucskál az ablakon.

Mert amíg ő ott vigyáz, a sötétség nem más, mint a legszebb álmok puha takarója.

Éjjellátó Bölcset itt tudjátok megvásárolni.

Kedves Gyerekek!
Ez a bagoly, aki most a szobátokban csücsül, Barnabás az Éjjellátó Bölcs. Amikor felkapcsoljátok, a fénye azt jelzi: Éjjelátó Bölcs őrségben van.