Rumli, a Réműző Ravaszdi

Egyszer volt, hol nem, az Óperenciás-tengeren túl, élt egy kisróka, akit Rumlinak hívtak. Rumli pont olyan volt, mint a többi róka: lompos farka, hegyes füle, parázslóan vörös bundája és ravasz róka tekintete volt. Mégis, valami egészen más lakozott a szívében.

Míg a testvérei azon versengtek, ki tud több tojást kilopni a tyúkólból, vagy ki tud furfangosabban túljárni a falusi kutyák eszén, Rumli csak ült a dombtetőn, és a csillagokat nézte.

– „Miért kellene bárkit is átvernem a ravaszságommal?” – tűnődött szomorúan. – „Én nem akarok elvenni senkitől semmit.”

A többi róka csak nevetett rajta:

– „Ugyan, Rumli! Egy róka akkor ravasz, ha megszerzi magának a betevő falatot! Mire mész a jószívűségeddel a sötét éjszakában?”

Rumli ekkor még nem tudta a választ. Kezdte úgy érezni, hogy valami nagy baj van vele, miért nem okoz örömet neki átverni valakit, vagy tyúkot lopni? Amikor a róka család alkonyatkor útnak indult, ő mindig lemaradt és hátul kullogott sereghajtóként.

Egy este, amikor a faluszéli házak között osont a testvérei mögött, hirtelen halk szipogást űtötte meg éles hallású fülét az egyik nyitott ablak felől. A testvérei után sandított, akiknek fel sem tűnt, hogy Rumli lelassított. Körbe pillantott a csendes faluban és felugrott a párkányra. Éles róka szeme azonnal pontosan látta a sötét szoba minden szegletét. Egy kisfiú reszket a takarója alatt. A sarokban a függöny árnyéka egy hatalmas, karmos kéznek tűnt, a szekrény alól pedig mintha sötét gombócok, a Morgó Rémségek kukucskáltak volna elő.

Rumliban ekkor megmozdult valami. Kellemes melegség járta át a szívét és mintha egy halvány fénysugár kezdett volna derengeni a bundájából… vagy nem is, sokkal inkább a szívéből.

Ekkor megértette: Eljött az ő ideje!

Ravaszabb volt minden árnyéknál. Nem futott el, hanem bevetette a „Róka-trükköt” amit már rég tudott, sőt, az összes kis testvérkéjét felülmúlta benne, csak sosem merte használni mások ellen. Olyan halkan osont, mint a holdsugár, és minden ravaszságát latbavetve csapdát állított a félelemnek. A farkával suhintott egyet, és a sötét árnyékokból hirtelen táncoló fények lettek, majd elpárologtak mint egy csillámló varázslat. A szekrény alatti rémeket pedig egyetlen vidám vakkantással kergette vissza a Mesék Országába. Oda ahová valók.

A kisfiú kidugta a fejét a takaró alól, és meglátta a vörös kisrókát, aki ott csücsült az ágya mellett. Rumli szőre immár lágyan derengett a sötétben, és a jelenléte elűzött minden rossz gondolatot.

Ettől a naptól kezdve Rumli már tudta, mi a küldetése.

Ő lett a Réműző Ravaszdi.

Nem tyúkokat lop, hanem álmokat védelmez. Nem kutyákat ver át, hanem a sötétség árnyait tanítja meg illedelmesen viselkedni.

Réműző ravaszdit ITT tudjátok megvásárolni.

Kedves Gyerekek!
Ez a kisróka, aki most a szobátokban csücsül, Rumli a Réműző Ravaszdi. Amikor felkapcsoljátok, a fénye azt jelzi: a Réműző Ravaszdi őrségben van.